A férgek fajai paraziták. Navigációs menü

Ellenőrző kérdések a Az ektoderma és entoderma közötti teret azonban a mezodermából származó parenchyma és az izomsejtek teljesen kitöltik. Testüregük nincs. Testük kétoldalian részarányos. Az aktív úszás, a mászás az érzékszervek, fejlettebb idegrendszer, koordináció létrejöttét feltételezi.

Ezek a szervek az elkülönült feji végen találhatók, hiszen ez a testrész találkozik legelőször a környezet ingereivel. A feji vég, az agydúc kialakulása nagy evolúciós lépést jelent.

A parazitafajok kültakarója speciális felépítésű tegumentumot alkot, amely védelmet jelent a gazdaállat emésztőnedveivel szemben is. Bélcsatornájuk kétszakaszos, elágazó, de egyes parazitáknál hiányozhat. Nincs elkülönült légzési és keringési szervrendszerük. Kiválasztószervük elővesécske típusú.

A fajok többsége hímnős, az ivarszervek igen jól differenciáltak.

Élősködők - Magyar előzetes #1 eltávolíthatja a rossz leheletet

A parazita fajok posztembrionális fejlődése közvetett, gyakran több lárvaállapoton keresztül, akár több köztigazdával is fejlődhetnek. Közel 18 fajuk ismert. Vannak közöttük szabadon élők és paraziták is. A parazita fajok növényi vagy állati kártevők lehetnek. Az emberben is számos a férgek fajai paraziták élhet.

A laposférgeknek a csalánozókkal való közeli rokonságát testfelépítésük több bélyege is tükrözi. Egyes vonásaik, így például a mezodermális parenchima megléte viszont sokkal fejlettebb tulajdonság. Néhány laposféregnél azonban — jól felismerhetően — a csalánozóknál jellemző izomsejtstruktúra, a hámizomsejt-típus fordul elő.

Ennek a sejtnek egyik része a plazma nagy részét és a sejtmagot tartalmazza, míg a másik, megnyúlt része az összehúzódásra képes fibrillumokat foglalja magába.

A laposférgek evolúciós kapcsolataira, származására nézve több elképzelés is van. Sok csillót viselő sejtjeik, a petesejtjük spirális barázdálódása azt jelzi, hogy a kétoldalian részarányos testfelépítésű állatok fejlődési szintjének nem a legalsó lépcsőfokán állnak.

Egyes elképzelések szerint a laposférgek ősei testüreg nélküliek voltak, és bélcsatornájuk fejletlen volt, tehát ezek a tulajdonságaik elsődleges bélyegek. Mivel van egy olyan gyűrűsféreg csoport, amelynek testfelépítése számos vonásban a laposférgekére emlékeztet, elképzelhető az is, hogy a laposférgek a testüreggel rendelkező állatokból vezethetők le, amennyiben a testüregnélküliségük csak másodlagos, leegyszerűsödési folyamat eredménye. Így a laposférgek egy olyan oldalágnak tekinthetők, melyek speciális életmódjuk kialakulása során elvesztették testüregüket.

A laposférgek testhosszúsága a milliméterestől a több méteresig terjedhet. Hát-hasi irányban lapított testük alakja lehet karcsú, széles levél vagy szalag formájú. A törzsbe tartozó fajoknál speciális, különleges szervek, testfelépítési formák alakultak ki.

A parazita életmód a laposférgek többségénél specializált adaptációhoz vezetett. Testükön szívókák, tapadókorongok és rögzítőhorgok alakultak ki. Ezek szolgálnak a megkapaszkodásra. A fajok egy része nem rendelkezik bélcsatornával. Amelyeknél van, ott csak előbélre és középbélre tagolt, különböző mértékben elágazó 4. A bélcső falát egyrétegű hengerhám alkotja.

Elkülönült légzőszervük nincs, így a test belső elhelyezkedésű sejtjeinek ellátása kritikus tényező. Ennek megfelelően a legtöbb laposféreg kis testű, vagy ha nagyobb is, a test erősen lapított.

Keringési szervrendszerük nincs, a parenchimaállomány sejtközötti folyadékának — a test mozgása révén létrejövő — áramlása alkalmas bizonyos anyagok szervezeten belüli szétosztására, szállítására.

Valamennyi faj kiválasztószervei az elővesécskék protonephridiumamelyek elvezető csőrendszerük felépítésében, a kivezető pórus helyzetében mutatnak eltérést az egyes gyógyszerek férgek férgek megsemmisítésére 4. Ez a rendszer elsősorban az ozmoregulációban tölt be fontos szerepet, kiválasztó funkciója másodlagos.

Az anyagcsere végtermékeit, például az ammóniát főleg a testfalon át, diffúzióval távolítják el. Idegrendszerük központja a feji végben lévő idegsejt-tömörülés, illetve a fejlettebbeknél általában kétlebenyű agydúc.

Innen a kezdetlegesebb testfelépítésűeknél számos hosszanti idegtörzs indul ki, míg a fejlettebbeknél ezek száma csökken. A laposférgeknél unipoláris, bipoláris, multipoláris idegsejtek egyaránt előfordulnak.

Érzékszerveik fejletlenek, általában csak a mechano- és kemoreceptorok fordulnak elő. A szabadon élő fajoknak és egyes ektoparazitáknak látószervei lehetnek. Az örvényférgek és egyes ektoparazita fajok látószervei pigmentkehely típusúak.

Ez a szem elsődlegesen a fény erősségét és irányát képes érzékelni. A parazita fajok látószervei általában igen gyengén fejlettek, gyakran csak egy receptorsejtből állnak. A kemoreceptoroknak fontos szerepük van a gazdaállat, illetve a megfelelő táplálék azonosításában.

Fonálférgek

A mechanoreceptorok általában a testfelszínen elszórtan találhatók, de tömörülhetnek a feji végen vagy parazita fajoknál a rögzítőszerveken. A receptorsejtekhez többnyire érzékelőserték kapcsolódnak, melyek a testfelszínről nyúlnak ki. A galandférgeknek általában nincsenek specializált érzéksejtjeik. Az ingereket szabad idegvégződések veszik fel. A legtöbb faj hímnős.

Az ivarszerveik jól fejlettek, sokszor igen bonyolult felépítésűek Ivarszerveik általában hasonlók, de egyes csoportokban, fajokban a petefészkek és herék száma, az egyes szakaszok alakja változhat, vagy a járulékos részek hiányozhatnak. A hím a férgek fajai paraziták lebenyezett, páratlan vagy páros heréből testisa kivezető csövekből ductus efferensa gyűjtő szerepű ondóvezetőből ductus deferens áll.

A közös ondóvezetőn páratlan ondóhólyag vesicula seminalis is lehet. A hím ivarszerv végső szakaszát magába foglaló párzótáskában cirrusz-zsák az ondóhólyag végéhez még járulékos mirigy prostata is kapcsolódhat. A cirrusz-zsák vége az ivarnyíláson át kitolható párzószerv cirrus szerepét is betölti.

Az ondókilövelő járat ductus ejaculatorius a párzószervben húzódik. Utóbbi gyakran a női ivarszerv kivezető járatával együtt a közös ivarpitvaron atrium genitaleivarnyíláson át érintkezik a külvilággal. A női ivarkészülék része a férgek fajai paraziták páros vagy páratlan, kerekded, gyakran elágazó petefészek a férgek fajai paraziták.

A petevezetőhöz oviductusvagy utolsó tágultabb üregéhez ootype csatlakoznak a szikmirigyek vitellinea. Ezek a petesejteket kívülről látják el szikdús sejtekkel. A termelt szikanyag átmeneti tárolására szikraktár is elkülönülhet. Az ootype ürege körül található a Mehlis-féle mirigy, amelynek váladéka az ektolecitális petesejt védőburok anyagának összetapasztásában játszik szerepet.

A petevezető felső szakaszából vagy az ootype üregéből nyílhat a párzótárs ondójának tárolására szolgáló ondótartály receptaculum seminis. A hím ivarsejtek felhatolnak az ootype üregéig, itt megy végbe a megtermékenyítés.

Teljes szövegű keresés Emberi élősködők Sokkal ismertebbek és fontosabbak azok a fajok, amelyek köztesgazdája is emlősállat. Ezekben az esetekben a köztesgazdában hólyagféreg cysticercus, coenurus, echinococcus típusú lárvák élnek, a végleges gazdában pedig a strobila. Nálunk két olyan fontosabb galandféregfaj él, amelyek ivarérett alakja emberi élősködő. Ez a horgasfejű és a simafejű galandféreg Taenia solium, T. Mindkettő az ember vékonybelében élősködik.

Az ootype üregéből a test lázférgek és védőburokkal körülvett peték az innen kiinduló, kanyargó lefutású, tágult üregű méhbe uterus kerülnek. Ez a megtermékenyített peték tárolására szolgál. Az ootype vagy egyes esetekben az uterus a közös ivarnyílásba csatlakozik. A fajok egy részénél a petevezető pinworm vastagbél szakaszából indul ki a Laurer-féle vezeték, amely a test hátoldalán a külvilágra nyílik.

A hüvely szerepét töltheti be a párzás során, illetve a felesleges mennyiségben lévő sziksejtek vagy spermiumok kiürítésére szolgál. A legtöbb laposféreg hímivarsejtje vékony, fonalszerű és mozgékony farokrésze lehet.

A laposférgek többségénél, szemben az állatvilágban általánosan jellemző endolecitális típussal, a petesejt ektolecitális, ami azt jelenti, hogy a szikanyag a petesejt körül helyezkedik el.

A megtermékenyített, a sziksejtekkel körülvett egy vagy néhány petét a laposférgek petetokba kokon zárva vagy kocsonyás burokban rakják le.

Ezt a petetokot a gyakorlatban egyszerűen petének nevezik. A laposférgek megtermékenyített petesejtje általában teljes, spirális barázdálódást mutat, amelynek során mikromérák és makromérák jönnek létre.

A gasztruláció epiboliával történik. A parazita fajok ektolecitális petesejtjének fejlődése igen erősen módosult formában megy végbe. A szabadon élő fajok posztembrionális fejlődése általában közvetlen, míg a parazitáké közvetett.

Tartalomjegyzék

Ez utóbbiak életciklusa gyakran bonyolult, több köztigazdában és számos lárvaállapot közbeiktatásával zajlik. Köztigazdának azt az állatot nevezzük, amelyikben a féreg lárvaformái fordulnak elő, míg a végleges gazda az, ahol az ivaros szaporodás történik.

Az örvényférgeknek több mint faja ismert, és újabban több osztályukat különítik el. Többségük tengerben él, de megtalálhatók az édesvizekben és a talajban is. Testméretük a néhány millimétertől a több tíz centiméterig a férgek fajai paraziták. Főleg ragadozók. Regenerálódóképességük igen nagy. Hazánkban a gyakoribb fajok közé tartozik az állóvizekben élő gyászplanária Planaria lugubris és a tejfehér planária Dendrocoelum lacteumvalamint gyors folyású vizekben a füles planária Euplanaria gonocephala.

Mételyek Trematoda Valamennyi ide tartozó, közel 11 faj parazita, és kifejletten szinte valamennyien gerinces állatok belső élősködői. A végleges gazdában elsősorban a bélcsatornában élnek, ritkábban a vérerekben vagy más zsigeri szervekben is előfordulnak. Színük általában áttetsző vagy fehéres. Lapított testük megnyúlt vagy kiszélesedett, levél alakú. Testhosszúságuk általában 50 mm-ig terjed, de előfordulnak ennél jóval nagyobbak is.

Kültakarójuk az örvényférgektől eltérően csillós sejteket nem tartalmaz, a férgek fajai paraziták felépítésű A felső réteg tegumentum a mélyebben ülő, testfelszínt képző subtegumentális perikarion sejtek plazmanyúlványainak összeolvadásából kialakult szinciciális védőburok. Felszíne mikrobolyhokkal borított, rajta a megkapaszkodást segítő, tüske- és pikkelyszerű képletek lehetnek. A tegumentum lehetővé teszi a tápanyagok, bomlástermékek, gázok kicserélődését a testfalon keresztül. Mitokondriumok is előfordulnak benne.

Védi a parazitát a gazdaállat enzimjeitől, immunrendszerének védekező sejtjeitől. A tegumentum alatt alaphártya van, ez alatt pedig az izom- és parenchimasejtek, valamint a külső felszíni réteget létrehozó perikarionsejtek ülnek.

A: a test belső szervei, B: a béledényrendszer, C: a kiválasztó szervrendszer. Emésztőszervrendszerük kétszakaszos, elő- és középbélre tagolt, és különböző mértékben elágazó lehet.

A legtöbb ide tartozó fajnak izmos garatja, rövid nyelőcsöve és vakon végződő, kétágú vagy elágazó bélrendszere van. Táplálékukat elsősorban a sejttörmelékek, a szövetnedv, a nyálkaanyagok és a vér képezik. Kiválasztó szervrendszerüket elővesécske igen sok lángsejt, és a hozzájuk tartozó elvezető csatornák alkotják, a közös kivezető pórus a test végén található. A lángsejtek száma, az elvezető csatornák elrendeződése faji jellegzetesség.

Kerekesférgek megkérdőjelezhető eredmény parazita szívóférgek idegrendszere általában az agydúcokból kiinduló, páros, dorzális, ventrális, laterális idegtörzsekből, a férgek fajai paraziták azokat összekötő harántágakból comissurák és a kilépő környéki idegekből áll. Az érzékszervek gyengén fejlettek. A szívóférgek általában hímnős állatok. Szaporodásmódjuk, egyedfejlődésük sokféle.

A kifejlett állatok ivarszervei igen jól fejlettek, a laposférgek általános jellemzésénél leírtakkal megegyeznek A páros, olykor böjt a rossz lehelettől elágazó herék általában a test középső részén helyezkednek el. A páratlan, sokszor elágazó szerkezetű petefészek változatos elhelyezkedésű. A test két szélén igen sok, a petesejteket sziksejtekkel ellátó szikmirigy található.

Az uterusz a fajok többségénél tömve van a már barázdálódásnak indult petékkel, melyek a közös ivarnyíláson át kerülnek leadásra. A közös ivarnyílás általában a test elülső vége felé, a hasoldalon található. A peteképzés és -leadás folyamatosan történik. A megtermékenyítés általában kölcsönös, de önmegtermékenyítés is előfordulhat.

Legalább egy köztigazdájuk van, amely egy csigafaj, de egyes férgeknek kettő, ritkábban három köztigazdája is lehet.

A közvetett fejlődésű szívóférgek fejlődésének részleteiben számos eltérés van, mégis valamennyinek alapvetően ugyanolyan lárvaformái jönnek létre A pete általában a végleges gazda bélsarával kerül a külvilágra, ahol a további fejlődéséhez többnyire nedves közegre van szüksége.

Kedvezőtlen körülmények között a pete igen hosszú ideig, a májmételynél például akár évekig is életképes maradhat. A petetokon kupak operculum található, amelynek kinyílása lehetővé teszi a csillós lárva kibújását. A petéből szabadon úszó csillós lárva miracidium alakul ki, amely felkeresi a köztigazda csigát és behatol a testébe.

Előfordulhat, hogy a csiga a petét még a lárva kibújása előtt táplálkozása során felveszi. A miracidiumnak 4—5 sejtrétegből álló epidermisze van, amelynek felszíni sejtsora csillós. Feji vége kihegyezett, van két szemfoltja, és két lángsejtje.

Az izmokat és érzékszerveket a kezdetleges agy a férgek fajai paraziták be. A miracidium folyamatosan úszik, míg véletlenszerűen vagy kemoreceptorai segítségével rá nem talál a köztigazdára.